Szinte hihetetlen, de eljött a nap. IRÁNY AUSZTRÁLIA!!!!!

2009.07.16.

Indulás reggel 8-kor Tejfaluszigetről. Nem kicsit fáradt voltam, köszönhetően az előző napi késő éjszakai pakolásnak, meg annak, hogy lassan második éjszaka nem igazán sikerült jól aludni, mert mindig a repüléssel álmodtam, és fél óránként fent voltam. Az esti 4 Southern Comfort sem segített a jobb alvásban

Szegény kicsi Punto meg lett pakolva, köszönhetően nem kevés csomagomnak, ja és 4 embernek. Na mindegy irány Pest Ferihegy 2A. Mivel időben indultunk persze hogy nem sem a pályán, sem Pesten dugó. Lett lazán 2 óránk a Chekin-ig, úgyhogy ittam egy kávét laza 700 forintért, gondoltam innen minden OK. Időben itt vagyunk, papírok nálam, nagy király vagyok.

DE!!!!!!!!!!!!

Nem is én lettem volna, ha nem jön közbe valami. Persze volt túlsúlyom, amire számítottam, csak 10 euro/kg helyett, 21 euro/kg-ot kellett fizetnem a távolság miatt. Szívás, de végül ez lett a kisebbik gondom. Becsekkoltak Prágáig, és a srác gondolta jó fej lesz és megcsinálja a papírjaimat Sydney-ig. Még szerencse, mert akkor derült ki, hogy gond van a foglalásommal, és még Pestről sem tudok elindulni, mert a gép nem fogadja el a kódomat. Na mondom király, ennyit a nagy álmokról, még az országot sem tudom elhagyni. Próbáltam pókerarccal végigcsinálni, de ahogy fogyott az idő szerintem egyre fehérebb lehettem, és nem igazán volt őszinte a mosolyom.

Okok: Korábban megvettem a jegyet, amivel minden rendben volt (köszi Eszti), DE időközben módosítani kellett a visszaúton és akkor valami rossz fájlba regisztráltak (nem köszi Vista)! Jó tanács, ilyet ne tegyetek. :)

Ezután már csak egy gyors búcsúra volt idő,

 s rohanás a transzfer-be, naná hogy még itt is sor volt, csakhogy az idegeim rendben legyenek.

Első élmény Chech Airlines Atr42-e. Először nem volt túl bizalomgerjesztő, de gondoltam másfél órát csak kibír. Nem volt túl sok hely, de legalább szűk volt, el is fértünk mind a 70-en, egy-két arab kíséretében.

Aztán irány a kifutó. Nagy hang, még nagyobb hang, egy kis „gázfröccs”, vagy inkább „kerozinfröccs”, aztán GO! Volt maximum 15 másodperc a felszállás.

HURRÁ, ELVESZTETTEM A REPÜLÉS SZÜZESSÉGEMET!!!!!!

Egy gyors és kis szendvics (a kicsi itt tényleg kicsi, vendégváró falatkának inkább megtette volna) a repülőn, és már kezdtünk is a süllyedést megérkeztünk Prágába a Terminál 2-be.

Mindjárt az elején mentem a KoreanAir chekin-éhez a Terminál 1-be (laza 5-10 perces séta). Gondoltam ugyan van még 3 órám, de Ferihegyből kiindulva, ebben nem voltam teljesen biztos. Természetesen a legtávolabbi 181-es pult volt az enyém.

Első kérdés: When did you change your ticket, and why? Na ba…….g, kezdődik, gondoltam. Elmondtam mi történt….stb, és hívta a felettesét, valami kis koreai „nénit”. Egy-két mosoly, a sztory még egyszer………….! Valami kódot beütött, és annyit vettem ki a kettőjük beszélgetéséből, hogy „jó az úgy és add ki a beszállókártyát Seoul-ig ésSydney-ig is”. Itt már minden sima, van még 2,5 órám a „boarding time”-ig irány valami kajálda, mert már eléggé megéheztem. Egyik volt kolléganőm, ment New-Zeelandra 2 hónapja, és Ö ajánlotta, hogy mindenképen egyek Prágában, mert neki nem izlett az étel a gépen, és nagyon éhes volt mire Seoul-ba értek (köszi a jótanácsot Zsófi). Bár én megettem mindent azért a McDonald’s-os 4 sajtburger után sem hagytam maradékot

Aztán irány végig a rövid kis folyosókon, naná hogy itt is a B09-es kapu, ami az enyém volt a legvégén van.

Még szerencse, hogy nem kellett sétálni, csak ráálltam a mozgóm járdára. A szokásos ellenőrzés a kapunál (laptop ki, kábelek mire valók….stb. Kedves mosoly, és segítőkészség, nehogy vetkőztetés legyen a vége :):):):). A váróteremben nem kicsit éreztem magam kisebbségnek.

Az arányok:

-         magyar, 100%-ra állítom 1 fő, én

-         ausztrál 5-6, próbáltam csekkolni az útleveleket

-         1-1 cseh, spanyol

-         lazán 200-250 fő erősen koreai, kínai, japán, de én nem igazán bírtam megkülönböztetni

Pechemre ennyi ember közül nem egy „érdekes arcú” cseh lány ült mellém, aki meg beszelni sem akar, na de ez van csak 11 órát kell mellette kibírni

Íme a pici repülőcske a Boeing 777-200-as.

 Irány Seoul, nagyjából a következő országok felett: Csehország, Lengyelország, Fehér-Oroszország, Litvánia, Észtország, (kis kitekintés a tengerre), Oroszország, Kína, és végül Korea

Itt lazán 8200 km várt rám

 jott a kajaidőszak.

Körülbelül a következőt értettem a menüből: What would you lik to have………………………or Beef? Gondoltam a beef-t legalább értem maradok annál. Még szerencse, mert a másik valami koreai-kinai magos-csírás-gombás-fűves-rizses szutyi volt.

A menüsor:

„Vendégváró falatok”: kis zsemle, vaj

Előétel: halsaláta

Főétel: valamilyen marhahús, rizzsel, és persze zöldséggel

Desszert: Diós süti meggybefőttel

Vörörbor :):):):)

Egy kis naplemente (Sunset, csakhogy trendi legyek), habar ezen az uton sosem volt teljesen sotet. Naplementebol egyszercsak napfelkette lett

Napfelkelte Korea felett

Aztán jött a reggeli, vagy inkább ebéd, mert helyi idő szerint mindjárt dél van

Itt is a szokásost értettem: What would you lik to have………………………or omlett? A másik menü ismét valami „gyökeres-szar” volt

Menü:

Túrós táskára hasonlító péksüti, jam-mel

Omlett krokettel, és zöldséggel

Yoghurt

Gyümölcs (dinnye, narancs, meg valami piros izé)

 Jó tanács: Ha keleti légitársasággal mész csak azt kérj, amit biztosan értessz, különben megszívod

Gyűlnek a viharfelhők leszállás előtt, bar itt meg nem tudtam

Welcome to Korea

Eltelt lassan indulástól számítva az első 24 óra, és már félúton vagyok. Király

Van 6 órám a másik gépig valamivel el kell ütnöm

Azt hiszem marad az mint Prágában. Próbálok netet találni. Mire sikerült freeWifi-re bukkanni már alig tudtam üzenni pár embernek, mert lemerültem, a telefon itt meg nem működött

Maradt a pihenő

Utána meg követtem e kedves innen jólkinéző lány viselkedését és aludtam 3-4 órát.

Indulás előtt benyomtam még egy kisebb (laptoptáska méretű) subway-es szendvicset 8700 Won ért (kb 4 euro) elegge csipos savanyu ize volt a csirkenek, és egy kék sprite-ot (ez nem vicc, íze ugyanolyan volt, csak nem zöld) 4500 Won-ért. Persze váltanom kellett pénzt mert érdekesen néztek rám, mikor megkérdeztem, hogy Eoróval vagy ausztrál dollárral tudok-e fizetni. Csak Won, vagy amerikai dollár volt a jó.

Aztán irány a 10-es kapu, szerintem nem is kell mondanom, hogy az én gépem valahova a 40-eshez érkezett.

Jött a következő gép, már egész megszokom ezeket az átszállásokat.

Airbus A330/200 (csak túlélem ezt az airbus-os dolgot, volt egy pap is aki csekkolt velem, legalább már van isteni segítségünk. He-he-he

De szerencsemre nagy vihar volt ugyhogy 45 perces kesessel indultunk

  Már csak 11 óra választ el tőle

Lett egy kedves japán női utastársam, és Ö legalább beszédes volt nem ugy mint a cseh.

 Egy csábító európai mosoly, O akarta lefenykepezni.:):):)

A főétellel itt is a szokásos volt, maradtam a beef-nél, és a vöröboros témánál. Gondoltam a bortól legalább jól alszom. A reggeli sem sokat változott mint látjátok annyi különbséggel, hogy az állandó „frissen” facsart narancslé mellé kaptunk egy kis Konzerv vizet. Nem röhögni, ez tényleg így volt. Itt van a képen az a szürke valami.

Az első Ausztrál napfelkeltém 

Szinte hihetetlen, de megláttam. Az első saját képem a Hartbour Bridge-ről 

Kozel 18000 kilometrerrel, es 40 órával indulás után helyi idő szerint reggel 8 órakor

WELCOME TO SYDNEY

Még egy laza 3 órás utazás és megérkeztem Cessnockba, ahol az elkövetkező 2 hetet fogom tölteni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.