Mint már az előző bejegyzésemben említettem útnak indultunk Cessnock-ba. Ez egy átlagos kis település (a helyiek szerint nem túl nagy falunak mondható) a maga 22.000 lakosával Sydney-től 3 órára. Körülbelül képzeljetek el egy k……a nagy helyet, ahol csak családi házak vannak semmi emeletes panelszerűség (mint ahogy Ausztráliára mindenhol jellemző), és szinte mindenhova kocsival mennek az emberek. Mikor étterembe mentünk vagy csak kávézni egyet az is 20-25 perc kocsival.
Jah, ne lepődjetek meg itt kezdek megtanulni egy új „távolsági mértékegységet”. Ha bármikor kérdezem, mi milyen messze van, mindig időben válaszolnak, nem igazán a kilométereket használják.
Mikor megérkeztünk ettünk egy kis rákot, itt ez olyan, mint amikor otthon azt mondod, hogy eszem egy kis parizert. Lazán ki egy kiló az asztalra, zöldség, kenyér, és hajrá!!!!
Aztán jött a vacsora megígérték, hogy „especially aussi dinner” lesz. Nem is kellett csalódnom, egyből egy kis KENGURU- val kezdtem az életet idekint. Délután szépen be lettek pácolva a kenguru steak-ek, utána egy kis élménybeszámoló az útról, na és az elmaradhatatlan képnézegetések.
Este jött, aminek jönnie kell. Egy kis esti BBQ party a konyhában.
Sül a finom kis kenguru:
Íme a kész vacsora:
Menü: Grillezett kenguru steak (medium), friss salátával
Este még várt rám egy kis pezsgőfürdő a házi Spa-ban, csak hogy frissítsem magam a hosszú út után. (gondolom most nagyon sajnáltok)
Nehéz az élet
A következő napokban próbáltam ismerkedni Cessnock-kal. Justinnal meglátogattunk pár helyet, amit érdemes megismerni itt: Borvidék, borospincék, Pubok, Watergolf, Vadaspark
Szinte mindenhol vagy eukaliptusz, vagy gumifát látsz erre, vagy még pálma.
Mikor már eléggé a külső részeken jártunk, kérdeztem Justint, hogy esetleg láthatok-e a szabadban kergurut.
Válasz: Ezen a részen nem igazán, mert itt főleg „csak” kígyók meg pókok vannak, de annyira nem szereti őket, úgyhogy most ne álljunk meg, csak a parkban, ahova enni mentünk. (köszi)
Justin, aki rutinosabb volt mint én
Minden kezdet nehéz. Volt egy-két nagyon csúnya mellé ütésem, de a végére egész belejöttem. Azt hiszem ide vissza kellene járni gyakorolni.
Igaz, ami igaz azt hiszem egész gyorsan átálltam, erre a plusz 8 órás időzónára. Bár délutánonként párszor majd leragad a szemem, de ez otthon is előfordult néha. Ami nagyon vicces (bár én annyira nem nevetek rajta, hogy hajnalban mindig felébredek, amikor otthon vacsoraidő van. Úgy látszik, a hasamnak több időre van szüksége.
Amúgy a hely, ahol most lakom nagyon szép, ígérem, lesznek majd róla képek is. Kicsit fura, hogy a szobákban nincsen az otthon megszokott fűtés. Esténként, ha hidegebb lenne, akkor a légkondit tudjuk használni, és az melegíti a szobádat, ahol alszol. De a nappali 18-20 fok (télen) szerintem kárpótol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
JozsiGO2AU 2009.07.23. 11:56:49
Nemrégen találtam rá a blogodra és azóta követem utadat ozzi földön. Mi is oda kívánunk családostul költözni nemsokára. Te mit csinálsz majd kint a közel egy évben és hogyan kerültél ki? Erről még nem írtál. Ha publikálható ez a téma szívesen vennénk az infókat. Köszi előre is és sok sikert neked ott lent délen.
vtibike 2009.07.24. 02:27:24
Tanulni fogok Sydney-ben. A rszletek jonni fognak majd kesobb is csak meg nem volt ra idom.
Ha irsz erre a mail-cimre nekem akkor szivesen valaszolok mindenre:
tibor_kvifk@yahoo.com
Tibi
Utolsó kommentek