A múlt hét beszámolóit nem éppen a szokásos módon kezdhetem. Elég elfoglaltra, és néha meglepetésekkel telire sikeredett.

Hétfő:Volt egy kis zűrzavar az iskola Gold Coast-i college-ával kapcsolatban, ami nem tette nyugodttá a vasárnap esténket, hétfőnket, de az első rémhírek ellenére, szerencsére a mi college-unkat nem ért el minket a probléma.

Kedd: Ezt megünnepelve kedden a DeeWhy beach-en össznépi BBQ party-t rendeztek nekünk (minden ingyen).

Szerdai: az nap, ami örök nyomot hagy bennem, de erről még kicsit később.

Csütörtök: hihetetlen, de nyugi

Péntek: Palm beach (sydney legészakiabb beach-e)

Szombat-vasárnap: Hunter Valley Garden / Cessnock

Térjünk vissza arra a bizonyos szerdai reggelre. Ébredés MAJDNEM a szokásos „kora hajnali” 7:30 magasságában, mert jóval reggel 6 előtt arra ébredtem, hogy az egész szobám vörös narancssárgás színben izzik. Első gondolat „Vaaaazzzzeeeeeeeeee, itt valami meggyulladt kint”. Kirohantam a szobából, és minden fele fura homokszagot éreztem. Kinéztem az ajtón és minden narancssárga volt. Körülbelül úgy képzeljétek el, mint amikor otthon sűrű köd van, csak itt narancssárga volt a színe. Többiek sem tudták, mi a fene van, úgyhogy maradt a TV, hátha mondanak valamit. Két fő hír: Red dust storm, 3,4-es földrengés Victoria-ban. (tiszta Armageddon)

A keleti part nagy részét hatalmas területen (több 100 kilométeren), ellepte a sivatagból érkező vörös homok, és ennek voltunk tanúi. Fényképező gép, és irány a szabadba. Bár néha köhögtünk, de minden „hülye” kint volt senki nem akarta kihagyni. Persze asztmásoknak erősen nem ajánlották, hogy ezen a napon kilépjenek a házból. Legnagyobb meglepetésünk rákezdett az eső, és a sűrű homokvihar miatt sárga színe volt az esőnek. (Ezek után azt hiszem óvatos leszek a „Majd, ha piros hó esik” kijelentéseimmel…………hehehe)

Nem kell meglepődni, azért az élet nem állt meg. Szlogen: „szép volt, láttuk, gyerünk tovább”. Mondták időnként előfordul ilyen, persze kisebb méretekben. Például utána szombaton is volt, de az meg sem közelítette a szerdait. Ilyen nagyságút és erősségűt körülbelül 70 éve nem láttak. A reggeli narancssárga szín, aztán a nap erősödésével dél magasságában sárgára váltott, és délutánra kezdett szűnni. Akkor végre láthattuk a Napot végre.

Hihetetlen és örök emlék marad az biztos.

Képekben:

 DeeWhy, az egyik kedvenc helyunk

Hartbour Bridge:

Sydney Tower                                              Opera House

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.