Akkor nézzük hova is megyünk
Magasban a sziklák tetején, persze alattunk a „nagy semmi”. Azt hiszem néha túl bátrak voltunk, és nagyon is kimerészkedtünk a szélére. De az élmény feledhetetlen. Imádok erre sétálni, olyan mintha megállna az idő. Minden gondod elfelejted, és csak élvezed a táj nyugodtságát.
Kicsit távolabb találtunk egy másik jó helyet. Az 1 méter széles szikla peremén, ahova lemásztam kb. 50 méteres magasságban (hát ööööööööö, egy kicsit féltem), Viki inkább maradt a tetején nem vállalta be, lehet nekem sem kellett volna, de ezekért a képekért, és látványért megérte
Szuper nap volt, és semmi kedvem nem volt hazaindulni, de sajnos készülnöm kellett munkába. Később kiderült ez volt a mázlink. Sajnos elkövettük a legnagyobb hibát, amire eddig mindig figyeltünk. Dél és kettő között voltunk kint. A szél miatt nem éreztük, hogy mennyire meleg van, és a 30-as faktorú krém ellenére is megégtünk. Este nem kicsit volt melegem munka közben folyt rólam a víz, mindenki ezzel fogadott, „I see you’ve been on the beach”. Aztán mikor láttam magam a tükörben akkor leesett a dolog. Elmehettem volna paprika reklámnak is. Én mondjuk szerencsésebb voltam, mert másnapra bebarnultam, de Vikinek fehér bőre van, és ki sem mozdult a következő 2 nap otthonról olyan „viccesen piros” volt, sőt még vasárnap is vörös volt, és foszlott a bőr az egész arcán, mikor barbecue-ztunk. Azt hiszem legközelebb maradunk a szokásos 3 óra utáni túráknál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek